A tartiflette (ejtsd tártiflett) egyfajta rusztikus, hegyvidéki rakott krumpli, mely kizárólag reblochon (ejtsd röbloson) sajttal készül. Az eredetvédett reblochon sajt és a tartiflette elválaszthatatlan egymástól, mondhatni egyik sem létezik a másik nélkül. Csupán harmincéves múltra tekint vissza, mégis Szavoja (Savoie) vidékének emblematikus „klasszikusa”. Minden rosszindulatú vádaskodás nélkül mondhatjuk, hogy a Tartiflette egy jól bevált marketingfogás, melyet a ’80-as években a Reblochon Készítők Szakmai Szervezete a sajt fogyasztásának fellendítése céljából vezetett be a gasztronómia piacára. Az étel így sem veszít semmit dicsőségéből…

A galette de sarrasin (ejtsd gálett dö száráze’n) a gallok és bretonok egyik legrégebbi eledele; forró vaslapon sütött hajdinapalacsinta, amit sós töltelékkel főételként fogyasztanak. A legtradicionálisabb változata reszelt ementálit, sonkaszeleteket és tükörtojást rejt. Bretagne vidékén a galette szóval érdemes óvatosan bánni, mert használta nem következetes: nyugaton vastag édes süteménytésztát vagy vajas kekszet jelent, a gallok vidékén, Ézsak-Bretagneban, pedig kizárólag sós, hajdinalisztből készült palacsintát takar.

Enyhe túlzással manapság úton-útfélen édesköménybe lehet botlani. Mintha valamiféle invázió lenne. De mivel az átlagembert átlagos hétköznapjain töménytelen mennyiségű impulzus éri, egy középszerű napon nem vágyik még több kihívásra, ezért bevásárláskor érdektelenül továbbsétál az „izé”-nek nevezett furaság mellett. Pedig ez az „izé” megér egy kísérletet! Az édeskömény karaktere különleges ízvilágában rejlik. Nemes aromája, fűszeresen édeskés, ánizsra emlékeztető íze az ínyencek számára felér egy mediterrán utazással, ami pont egy középszerű hétköznapon kell a leginkább.

A baszk konyha Franciaországban és Spanyolországban egyaránt nagy elismerésnek örvend. Ez a vidék hagyományos háztáji gazdaságainak, különleges éghajlatának és földrajzi viszonyainak köszönhetően számos egyedülálló termék előállítója (sajt, bárány, paprika, bor, sonka, hal, sütemény, stb.). Egyaránt érzékelhető itt francia és spanyol befolyás. Az olajbogyó, az olívaolaj, a paradicsom, a paprika tipikusan spanyol behatás. A baszk módra készített csirke nem más, mint egy úgynevezett pipérade-dal, azaz paradicsom-, és paprikakörítéssel készített húsétel. Ha meg kívánjuk tisztelni ezt a gasztronómiai remekművet, tanyasi csirkéből készítsük!

A boeuf bourguignon-ban (ejtsd böf burginyon) Burgundia hamisítatlan ízei köszönnek vissza. A szarvasmarha tenyésztésről és a vörös borokról elhíresült régió emblematikus étele a burgundi marharagu, melyet eredetileg a parasztok ünnepek alkalmával készítettek, majd később vasárnapi főétellé vált. Az étel sikerére a választ egyedi ízeiben kell keresnünk: hihetetlenül illatos és omlós!

Mint sokminden másnak, a püréleveseknek is a franciák a legnagyobb szakértői. A francia borsóleves, a potage Saint-Germain (ejtsd potázs szan zsermen), a Napkirály uralkodása alatt látta meg a napvilágot és mai napig töretlenül nagy köztiszteletnek örvend.