Franciaország a történelmi, természeti látványosságok és a gasztronómia eldorádója. Ahogy az ország gasztronómiája nem alkot egységes egészet, úgy az északi területeké sem; régiónként más és más az, amit mi „francia konyhaként” emlegetünk. Megunhatatlan változatossága pont a régiók természeti adottságaiban, a kapcsolódó növénytermesztésben, állattartásban, így a jellegzetes helyi ételekben, italokban keresendő. Észak-Franciaország sokszínűségének felfedezése okot ad egy kis álmodozásra…

A galette de sarrasin (ejtsd gálett dö száráze’n) a gallok és bretonok egyik legrégebbi eledele; forró vaslapon sütött hajdinapalacsinta, amit sós töltelékkel főételként fogyasztanak. A legtradicionálisabb változata reszelt ementálit, sonkaszeleteket és tükörtojást rejt. Bretagne vidékén a galette szóval érdemes óvatosan bánni, mert használta nem következetes: nyugaton vastag édes süteménytésztát vagy vajas kekszet jelent, a gallok vidékén, Ézsak-Bretagneban, pedig kizárólag sós, hajdinalisztből készült palacsintát takar.

Enyhe túlzással kijelenthetjük, hogy ami ’habos’, az rossz nem lehet. Gondoljunk csak a kakaóra, a tortára vagy a sörre! A napjainkban egyre gyakrabban emlegetett csokoládé mousse becses francia neve mousse au chocolat (ejtsd mussz o sokolá), azaz csokoládés hab. Azon kevés klasszikusok egyike, mely hazájában régiótól függetlenül bárhol fellelhető.

Kedves LaCuisine olvasók!

Fogadjátok sok szeretettel az első TV-s szereplésünket (14:50 perctől).

A ’far’ (ejtsd fár) Bretagneban őshonos, de ízéből és egyszerűségéből adódó érdemeinek köszönhetően jó ideje a régió határain túl is közismert. Szokás mondani, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Ha a ’far’ beszélni tudna, gyanítom, ő nem osztaná ezt a véleményt, hiszen hivatásos és hobby-gasztrológusok hasában érzi a legjobban magát.