Az elzászi eredetű mazsolás sütemény által nyújtott élvezet nem csak a franciák és az osztrákok privilégiuma; mára szinte az egész világot meghódította ez a különleges formájú édesség. Elzász gasztronómiai nagykövete több néven is ismert; gyakran emlegetik, de kevesen tudják helyesen leírni. Kougloff, Kugelhopf, Guglhupf – egy és ugyanaz!

Semmi kétség nem fér hozzá; beköszöntött a nyár és egy ideig a nyakunkon is marad, úgyhogy jobb elővenni a túlélőfelszerelést és kibabrálni vele…

A clafoutis (ejtsd klafuti) fekete köntösben ugyanolyan lenyűgöző, mint ”à la nature”. Kakaós változata olyan, mintha hófehér clafoutis-nk negró változatát látnánk életre kelni. Igazi tömör gyönyör ez a kaméleon-gyümölcstorta.

Ha eddig kizárólag az 1944-es normandiai partraszállás miatt csengett ismerősen az észak-nyugati francia régió neve, egy harapás a normandiai almatortából garantáltan nagyot fordít majd ezen. A tarte normande (ejtsd tárt normand) a tortaformában megtestesült normandiai identitás. A tarte Tatin-nel (fordított almatorta) fej-fej mellett vannak a leghíresebb francia klasszikus almatorta megnevezéséért folytatott versenyben.

A tarte Bourdaloue (ejtsd tárt burdálu) a körte, a mandulakrém és a kevert tészta irigylésre méltó házasságából született őszi gyermek. A megszokottól eltérően a Bourdaloue torta nem Louis Bourdaloue francia jezsuita papról kapta a nevét, hanem arról a párizsi pékműhelyről, ahol először készítették el az illatos mandulakrémes édességet. A pékség Párizsban, a Bourdaloue utca 7 szám alatt a mai napig üzemel.

Itt az ideje búcsút inteni a forró nyárnak és egy kis körtés finomsággal ünnepelni az ősz magával ragadó színeit és ízeit! Szép Heléna körtéje a francia klasszikusok klasszikusa. Már első kóstolásra rabul ejt, és aki kóstolta, abban észrevétlenül kialakul az addig nem élő, közvetlen asszociáció szép Heléna és a Vilmos körte között.