Semmi kétség nem fér hozzá; beköszöntött a nyár és egy ideig a nyakunkon is marad, úgyhogy jobb elővenni a túlélőfelszerelést és kibabrálni vele…

A fagylaltot bár nem a franciák találták fel, az első fagylaltozó hol máshol is nyílhatott volna mint Párizsban!? 1672-ben az olasz származású Florensi Procope Couteaux ide várta a citromfagyit nyalni vágyókat.

A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt készítettek fagylaltot. A tejet, a fűszereket és a gyümölcsöket hóval keverték össze és így ejtőztek a nyári melegben. A hideg csemege a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger országaiba.Néró császár rabszolgáival hozatott jeget az akár 400 kilométerre lévő gleccseres hegyvidékekről, hogy mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölccsel ízesített hűsítő fagylaltkülönlegességet fogyaszthasson. Néró idejében fogyasztása kiváltságnak számított, Hippokratész orvosságként ajánlotta betegei számára, Nagy Sándor pedig élénkítő szerként osztogatta katonái körében.

A lényegi felismerés Marco Polo korából származik, amikor készítői rájöttek, hogy ahelyett, hogy jeget kevernék a masszához a fagylaltkészítő edényt kell lehűteni. A frissítő édesség fogyasztása sokáig csak királyok, császárok, nemesek előjoga volt, ám az 1700-as évek végén Párizsban már nyolcvanféle fagylalt és szorbet közül válogathattak a polgárok. Ezidőtájt a fagylalt már Amerikát is meghódította.

A fagylalt és a fagylaltozók egyre nagyobb érdeklődésnek örvendtek, azonban a nyári csemege egészen addig nem kaphatott nagyobb nyilvánosságot, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát nem forradalmasította. Ennek az az egyszerű oka volt csupán, hogy előállítása, de leginkább folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a fagylaltmestereket, és nem utolsósorban drágává is tette a terméket.

Az 1900-as évek több fordulatot is hoztak: Charles E. Miches 1904-ben szabadalmaztatta a tölcsért, az ohiói Harry Burt pedig 1923-ban feltalálta a pálcikás jégkrémet.

Hazánkba, a 18. században, osztrák közvetítetéssel került az akkoriban „hideg nyalatnak” nevezett finomság. Történelmi feljegyzések szerint Sissi királyné kedvenc fagylaltja az ibolya volt. A fagylaltgépek eleinte kézi hajtásúak voltak: a jéggel bélelt nagy tartályban forgott egy kisebb, melyben keveredett és hűlt a fagylaltkrém.

Napjainkban egyre szélesebb a joghurttal készített fagylaltok térhódítása, melyek nemcsak egészségesek, de könnyen el is készíthetőek.

Senkit ne érjen csalódás, az általunk közzétett recept olyan „fagylaltot” rejt, ami távol van a gépi eljárásokkal készített olasz fagylaltoktól. Mivel igazi, krémes fagylaltot csak folyamatos kevergetés és hűtés mellett, géppel lehet előállítani, mi sem kíséreltük meg a lehetetlent s nem is keltünk hiú ábrándokat. Az általunk készített fagylalt jeges és kásás – olyan, mint egy időutazás Néró korába –. Ezzel együtt nagyon is érdemes kipróbálni, úgyhogy kalandra fel! J

Hozzávalók

500 g natúr joghurt

25 g kristálycukor

25 g porcukor

2 friss tojás fehérje

1 csipet só

½ citrom leve

Elkészítés

1. A tojásfehérjébe tegyünk egy csipet sót és kezdjük el habbá verni. Ha elkezd habosodni, szórjuk bele a kristálycukrot és óvatosan folytassuk a habverést. Adjuk hozzá a porcukrot is, és gyors fokozaton verjük habosra a cukros fehérjét.

2. A natúr joghurtot adjuk a habhoz, tegyük bele a citromlevet is és keverjük össze óvatosan.

3. Tegyük a fagyasztóba 3-4 órára. Eleinte negyedóránként nézzünk rá, és ha kell, keverjük át, hogy állaga egyenletes legyen, és ne kristályosodjon össze benne a nedvesség. Egy óra elteltével már keményedik és nem lehet keverni.

4. Apróra vágott friss gyümölccsel, csoki öntettel, gyümölcs szósszal vagy házi karamellel tálaljuk.