A tartiflette (ejtsd tártiflett) egyfajta rusztikus, hegyvidéki rakott krumpli, mely kizárólag reblochon (ejtsd röbloson) sajttal készül. Az eredetvédett reblochon sajt és a tartiflette elválaszthatatlan egymástól, mondhatni egyik sem létezik a másik nélkül. Csupán harmincéves múltra tekint vissza, mégis Szavoja (Savoie) vidékének emblematikus „klasszikusa”. Minden rosszindulatú vádaskodás nélkül mondhatjuk, hogy a Tartiflette egy jól bevált marketingfogás, melyet a ’80-as években a Reblochon Készítők Szakmai Szervezete a sajt fogyasztásának fellendítése céljából vezetett be a gasztronómia piacára. Az étel így sem veszít semmit dicsőségéből…

A galette de sarrasin (ejtsd gálett dö száráze’n) a gallok és bretonok egyik legrégebbi eledele; forró vaslapon sütött hajdinapalacsinta, amit sós töltelékkel főételként fogyasztanak. A legtradicionálisabb változata reszelt ementálit, sonkaszeleteket és tükörtojást rejt. Bretagne vidékén a galette szóval érdemes óvatosan bánni, mert használta nem következetes: nyugaton vastag édes süteménytésztát vagy vajas kekszet jelent, a gallok vidékén, Ézsak-Bretagneban, pedig kizárólag sós, hajdinalisztből készült palacsintát takar.

Enyhe túlzással manapság úton-útfélen édesköménybe lehet botlani. Mintha valamiféle invázió lenne. De mivel az átlagembert átlagos hétköznapjain töménytelen mennyiségű impulzus éri, egy középszerű napon nem vágyik még több kihívásra, ezért bevásárláskor érdektelenül továbbsétál az „izé”-nek nevezett furaság mellett. Pedig ez az „izé” megér egy kísérletet! Az édeskömény karaktere különleges ízvilágában rejlik. Nemes aromája, fűszeresen édeskés, ánizsra emlékeztető íze az ínyencek számára felér egy mediterrán utazással, ami pont egy középszerű hétköznapon kell a leginkább.

Ha eddig kizárólag az 1944-es normandiai partraszállás miatt csengett ismerősen az észak-nyugati francia régió neve, egy harapás a normandiai almatortából garantáltan nagyot fordít majd ezen. A tarte normande (ejtsd tárt normand) a tortaformában megtestesült normandiai identitás. A tarte Tatin-nel (fordított almatorta) fej-fej mellett vannak a leghíresebb francia klasszikus almatorta megnevezéséért folytatott versenyben.

A baszk konyha Franciaországban és Spanyolországban egyaránt nagy elismerésnek örvend. Ez a vidék hagyományos háztáji gazdaságainak, különleges éghajlatának és földrajzi viszonyainak köszönhetően számos egyedülálló termék előállítója (sajt, bárány, paprika, bor, sonka, hal, sütemény, stb.). Egyaránt érzékelhető itt francia és spanyol befolyás. Az olajbogyó, az olívaolaj, a paradicsom, a paprika tipikusan spanyol behatás. A baszk módra készített csirke nem más, mint egy úgynevezett pipérade-dal, azaz paradicsom-, és paprikakörítéssel készített húsétel. Ha meg kívánjuk tisztelni ezt a gasztronómiai remekművet, tanyasi csirkéből készítsük!

Ha elmerengünk azon, mi köti össze leginkább a francia és a magyar kultúrát, történelmet, és kulináriát, a bor után kétség kívül a liba- és kacsamáj jut eszünkbe először. A megfelelően elkészített liba- és kacsamáj terrine méltán kaphatná a „legek legje” elnevezést; nem véletlenül, tisztel benne mindkét nemzet gasztronómiai különlegességet és kulturális örökséget egyaránt.

Az évzáráshoz nem is lehet jobbat elképzelni, mint egy ínyenc liba- vagy kacsamájpástétomot. A terrine de foie gras (ejtsd terrin dö foá grá) az ünnepi ételek francia klasszikusa, mely kenterbe ver minden karácsonyi pulykakreációt. Aki nem hiszi, járjon utána!