Enyhe túlzással manapság úton-útfélen édesköménybe lehet botlani. Mintha valamiféle invázió lenne. De mivel az átlagembert átlagos hétköznapjain töménytelen mennyiségű impulzus éri, egy középszerű napon nem vágyik még több kihívásra, ezért bevásárláskor érdektelenül továbbsétál az „izé”-nek nevezett furaság mellett. Pedig ez az „izé” megér egy kísérletet! Az édeskömény karaktere különleges ízvilágában rejlik. Nemes aromája, fűszeresen édeskés, ánizsra emlékeztető íze az ínyencek számára felér egy mediterrán utazással, ami pont egy középszerű hétköznapon kell a leginkább.

Már a késő reneszánsz idejében a francia udvar egyik legkedveltebb zöldségnövénye volt. Calude Mollet, IV. Henrik és XIII. Lajos főkertésze, honosította meg a királyi kertben a 1,5 méteres magasságba nyúló növényt. Eredetileg Dél-Nyugat Ázsiából származik, már a görögök és a rómaiak is termesztették. Az édeskömény Dél-Európában a Földközi-tenger vidékén honos, mely révén a mediterrán konyhák fontos alapanyaga. Európában a mai napig a franciák a leglelkesebb fogyasztói; éves szinten a 0,5 kg-ot is eléri az egy főre jutó fogyasztás.

Különösen a növény gumója tartalmaz sok illóolajat; ez adja édes, fűszeres ízét. A benne levő anethol megkönnyíti az emésztést és csökkenti a bélgázok képződését, így gyógyír az emésztési és gyomorbántalmakra. Az édesköménye egyike a legmagasabb A provitamint, C-, és B9-vitamint tartalmazó növényeknek. A kálium mellett nátrium és vas tartalma is jelentős.

Ha tehetjük, zöld szárával és a tollas leveleivel együtt vásároljuk, ugyanis ha tudunk olvasni a jelekből, ezek árulkodnak leginkább a növény frissességéről. A gumó ne legyen foltos, megsárgult vagy barnás, az a jó, ha fehér, kemény, és ánizs illatú. A szárak és levelek akkor mennek át a vizsgán, ha egészségesen zöldek, illatosak, és nem virágoznak. Ne vezessen meg mindeket a gumó mérete; minél kisebb, annál zsengébb és édesebb!

Legegészségesebb nyersen, salátába reszelve vagy vékonyra szelve mártogatóssal tálalva. Ízletes párolva, sütve vagy levesbe főzve, valamint kiváló ízt ad mártásoknak és püré jellegű köreteknek. Az édeskömény klasszikus kísérője a lazacnak és más tengeri halaknak, jól harmonizál tejszínnel és sajtfélékkel. Jellegzetes Provence-i ízt ad, ha az édeskömény szárát megszárítják és a parázsra szórva illata átjárja a roston sütött tengeri halakat. Óvatosan kell vele bánni, mert a gyömbérhez hasonlóan erős az aromája. Érdekessége, hogy 15-20 perc főzés után elkezd megkeményedni és elveszti roppanósan friss állagát, ezért nem érdemes túlzásba vinni a főzést-sütést-párolást.

Hozzávalók

2 db édeskömény gumó

8 db nagyobb burgonya

6 gerezd fokhagyma

50g vaj

1 dl crème fraîche vagy tejföl

só, bors, szerecsendió

Elkészítés

1. Mossuk meg a édeskömény gumókat, vágjuk le a zöldes szár részt, és hosszában vágjuk cikkelyekre, mint egy almát. Forrástól számított 15-20 percig főzzük.

2. Pucoljuk meg a fokhagymát.

3. Mossuk és hámozzuk meg a krumplikat és kockázzuk fel. A krumplit és a fokhagymát sós vízben főzzük puhára (15-20 perc).

4. Csepegtessük le a zöldségeket és helyezzük egy tálba. Botmixerrel pürésítsük finomra.

5. Adjuk hozzá a vajat és a crème fraîche-t. Keverjük el egyenletesen, majd ízlés szerint fűszerezzük.

6. Ha lehűlt, melegítsük fel és köretként tálaljuk.