A galette de sarrasin (ejtsd gálett dö száráze’n) a gallok és bretonok egyik legrégebbi eledele; forró vaslapon sütött hajdinapalacsinta, amit sós töltelékkel főételként fogyasztanak. A legtradicionálisabb változata reszelt ementálit, sonkaszeleteket és tükörtojást rejt. Bretagne vidékén a galette szóval érdemes óvatosan bánni, mert használta nem következetes: nyugaton vastag édes süteménytésztát vagy vajas kekszet jelent, a gallok vidékén, Ézsak-Bretagneban, pedig kizárólag sós, hajdinalisztből készült palacsintát takar.

A brabanti módra készült fácánt emlegetik brüsszeli fácánnak is. Francia vetülete mindössze annyi van, hogy a belga szomszédok behatásának eredményeképpen gall barátaink is gyakran fogyasztják. Az eredeti recept azonban a belga konyha remeke, és gyökerei nem is oly messzire, mindössze az ’50-es évekre, nyúlnak vissza.

A baszk konyha Franciaországban és Spanyolországban egyaránt nagy elismerésnek örvend. Ez a vidék hagyományos háztáji gazdaságainak, különleges éghajlatának és földrajzi viszonyainak köszönhetően számos egyedülálló termék előállítója (sajt, bárány, paprika, bor, sonka, hal, sütemény, stb.). Egyaránt érzékelhető itt francia és spanyol befolyás. Az olajbogyó, az olívaolaj, a paradicsom, a paprika tipikusan spanyol behatás. A baszk módra készített csirke nem más, mint egy úgynevezett pipérade-dal, azaz paradicsom-, és paprikakörítéssel készített húsétel. Ha meg kívánjuk tisztelni ezt a gasztronómiai remekművet, tanyasi csirkéből készítsük!

Ha elmerengünk azon, mi köti össze leginkább a francia és a magyar kultúrát, történelmet, és kulináriát, a bor után kétség kívül a liba- és kacsamáj jut eszünkbe először. A megfelelően elkészített liba- és kacsamáj terrine méltán kaphatná a „legek legje” elnevezést; nem véletlenül, tisztel benne mindkét nemzet gasztronómiai különlegességet és kulturális örökséget egyaránt.

Az évzáráshoz nem is lehet jobbat elképzelni, mint egy ínyenc liba- vagy kacsamájpástétomot. A terrine de foie gras (ejtsd terrin dö foá grá) az ünnepi ételek francia klasszikusa, mely kenterbe ver minden karácsonyi pulykakreációt. Aki nem hiszi, járjon utána!

A boeuf bourguignon-ban (ejtsd böf burginyon) Burgundia hamisítatlan ízei köszönnek vissza. A szarvasmarha tenyésztésről és a vörös borokról elhíresült régió emblematikus étele a burgundi marharagu, melyet eredetileg a parasztok ünnepek alkalmával készítettek, majd később vasárnapi főétellé vált. Az étel sikerére a választ egyedi ízeiben kell keresnünk: hihetetlenül illatos és omlós!

A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen alapeleme a vöröshagyma. Másként van ez Franciaországban. Ott ha hagyma, akkor leginkább póréhagymára asszociálnak. Merő feltételezés és lehet, hogy csupán csak szavakkal való zsonglőrködés, de még az is megeshet, hogy a póréhagyma (franciául poireau) tiszteletére nevezte el Agathe Christie belga nemzetiségű mesterdetektívjét Hercule Poirot-nak. A dolog pikantériája, hogy a poireau(x) és a Poirot szavakat teljesen azonosan ejtjük: poáró.