A brabanti módra készült fácánt emlegetik brüsszeli fácánnak is. Francia vetülete mindössze annyi van, hogy a belga szomszédok behatásának eredményeképpen gall barátaink is gyakran fogyasztják. Az eredeti recept azonban a belga konyha remeke, és gyökerei nem is oly messzire, mindössze az ’50-es évekre, nyúlnak vissza.

Ha eddig kizárólag az 1944-es normandiai partraszállás miatt csengett ismerősen az észak-nyugati francia régió neve, egy harapás a normandiai almatortából garantáltan nagyot fordít majd ezen. A tarte normande (ejtsd tárt normand) a tortaformában megtestesült normandiai identitás. A tarte Tatin-nel (fordított almatorta) fej-fej mellett vannak a leghíresebb francia klasszikus almatorta megnevezéséért folytatott versenyben.

Ha elmerengünk azon, mi köti össze leginkább a francia és a magyar kultúrát, történelmet, és kulináriát, a bor után kétség kívül a liba- és kacsamáj jut eszünkbe először. A megfelelően elkészített liba- és kacsamáj terrine méltán kaphatná a „legek legje” elnevezést; nem véletlenül, tisztel benne mindkét nemzet gasztronómiai különlegességet és kulturális örökséget egyaránt.

Az évzáráshoz nem is lehet jobbat elképzelni, mint egy ínyenc liba- vagy kacsamájpástétomot. A terrine de foie gras (ejtsd terrin dö foá grá) az ünnepi ételek francia klasszikusa, mely kenterbe ver minden karácsonyi pulykakreációt. Aki nem hiszi, járjon utána!

A boeuf bourguignon-ban (ejtsd böf burginyon) Burgundia hamisítatlan ízei köszönnek vissza. A szarvasmarha tenyésztésről és a vörös borokról elhíresült régió emblematikus étele a burgundi marharagu, melyet eredetileg a parasztok ünnepek alkalmával készítettek, majd később vasárnapi főétellé vált. Az étel sikerére a választ egyedi ízeiben kell keresnünk: hihetetlenül illatos és omlós!

Nem nehéz kitalálni, hogy a Nizzai saláta gyökerei Nizzáig érnek. A csupán 200 éves történelemre visszatekintő kulináris specialitás a ma napig az egyik legelterjedtebb előétel Provence vidékén. Nyári, tikkasztó hőségben azonban könnyű főételként, önállóan is jól megállja helyét. Napjainkban talán nincs is olyan ország, ahol ne ismernék, de azt valószínűleg sokan nem tudják, hogy a kezdetek kezdetén a paradicsomról szólt a Nizzai saláta…

Valamikor, még az idők kezdetén, közvetlenül a reggeli elterjedése előtt, az ember azért evett, hogy éljen… Nem is oly rég, néhány évszázaddal ezelőtt, azonban az ízek élvezete és az ízlelőbimbók különböző mennyei ízekkel való bizsergetése túllépett a táplálkozás egyszerű keretein. A konyha egyre inkább „műteremmé” vált, ahol neves séfek és hétköznapi háziasszonyok egyaránt alkotásba merültek. A francia pot au feu, avagy fazék a tűzön, egyike a jóértelemben ízborzongató és egyben hallatlanul egyszerű, őshonos gall ízvilágnak.