Mint sokminden másnak, a püréleveseknek is a franciák a legnagyobb szakértői. A francia borsóleves, a potage Saint-Germain (ejtsd potázs szan zsermen), a Napkirály uralkodása alatt látta meg a napvilágot és mai napig töretlenül nagy köztiszteletnek örvend.

Manapság az őszi Franciaországban szinte nincs is étterem, ahol ne kínálnának sütőtök krémlevest. A házias ízeket népszerűsítő kis vendéglők és a nagynevű, haute cuisine színeiben tetszelgő puccos éttermek is évről-évre felveszik felülmúlhatatlan élvezetet kínáló ételeik listájára. Bár a franciák nem jeleskednek a leves-evésben, a sütőtök krémlevessel mégis kivételt tesznek. Nem véletlen!

Valamikor, még az idők kezdetén, közvetlenül a reggeli elterjedése előtt, az ember azért evett, hogy éljen… Nem is oly rég, néhány évszázaddal ezelőtt, azonban az ízek élvezete és az ízlelőbimbók különböző mennyei ízekkel való bizsergetése túllépett a táplálkozás egyszerű keretein. A konyha egyre inkább „műteremmé” vált, ahol neves séfek és hétköznapi háziasszonyok egyaránt alkotásba merültek. A francia pot au feu, avagy fazék a tűzön, egyike a jóértelemben ízborzongató és egyben hallatlanul egyszerű, őshonos gall ízvilágnak.

Omelette au fromage (ejtsd: omlett o fromázs) - sajtos omlett

Pot au feu (ejtsd: potofő) - egy fajta húsleves; a benne főtt hússal és zöldséggel

Quiche Lorraine (ejtsd: kiss lorenn) - tojásos, sonkás, szalonnás tejszínes sós lepény

Escargot de Bourgogne (ejtsd: eszkárgo dö burgony) - burgundiai csiga

Raclette (ejtsd: ráklett) - sült sajt

Bouillabaisse (ejtsd: bujabessz) -halleves

Cassoulet (ejtsd: kasszulé) - sólet

Coq au vin (ejtsd: kok o ven) - kakas borban

Confit de canard (ejtsd: konfi dö kánár) - kacsapecsenye

Mousse au chocolat (ejtsd: mussz o sokolá) - csokoládéhab

Crème au caramel (ejtsd: krem o kárámel) - karamellkrém

Tarte Tatin (ejtsd: tárt táten) - „fordított” almatorta

Tarte à l’oignon (ejtsd: tárt á lonyon) - sós hagymalepény

Crème brûlée (ejtsd: krem brülé) - vaníliapuding égetett karamellréteggel

Kiskoromban szent meggyőződésem volt, hogy a madártej a gerléktől származik – amely meggyőződést nagyanyám táplálta belém teljes sikerrel. Felcseperedve aztán szegényebb lettem egy legendával, de a madártej receptjével gazdagabb.

Mindig egy csöppnyi dekadens francia rokokó jut eszembe a krémlevesekről, ahogyan a Madame Pompadour-féle cicomadámák affektáló mozdulattal belemerítik apró ezüstkanalukat a vichyssoise nevű hideg póréhagyma-krémlevesbe, amikor már elpilledtek a sok udvari cselszövéstől, és ráuntak a patyalottiszta erőlevesre, a consomméra.