Kiskoromban szent meggyőződésem volt, hogy a madártej a gerléktől származik – amely meggyőződést nagyanyám táplálta belém teljes sikerrel. Felcseperedve aztán szegényebb lettem egy legendával, de a madártej receptjével gazdagabb.

Ezt a sodószerű édességet kicsit sűrűbb változatában crème anglaise-nek, azaz angol krémnek nevezik, de szigorúan franciául leírva, még Angliában is… Pedig sokkal helyénvalóbb lenne olasz krémnek, még inkább nápolyi krémnek nevezni, hiszen olyanannyira tele van életörömmel, boldogságízzel és mosollyal, mint egy hamvas dél-itáliai leányzó. A nálunk is ismert változat neve egyébként ile flottante (úszó sziget) vagy oeufs á la neige, azaz hótojások. Hiába, a francia kellemmel még névadásban is nehéz versenyre kelni.

A madártejen látszik, hogy jókedvében teremtette őt az Úr, depresszió ellen vény nélkül bármikor szedhető, de ha kizárólag a bolti változatra hagyatkozunk, akkor ne csodálkozzunk, ha a depressziónk nem múlik, hanem inkább mélyül.

A madártejnek ugyanis csak egy titka van – nevének eredetén kívül –, éspedig a valódi vanília. Sőt, a bourbon-vanília, ha nem csupán szimplán a menyországba, hanem egyből a hetedik menyországba kívánunk átmenetileg eljutni. Az igazi vanília olyan, mint a sűrített szerelem, ráncos fekete tokba zárva, amely ha kinyílik, akkor úgy ontja ránk illatát, hogy arra sóvárgunk, sose érjen véget ez a pillanat.

A madártej nem közönséges édesség, egy tábla kommersz tejcsokoládé semmiképpen sem fogható hozzá, a madártejnek ugyanis lelke van, a madártej érzéki és csábító és rejtelmes, mint a titkozatos kémnő Mata Hari, a madártej a sodók gyöngye, amely annyi boldogságot hordoz magában, mint egy jól sikerült nászéjszaka.

Mindezekre hivatkozva kérem önöket, hogy amennyiben vaníliapudingot javasoló receptekkel találkoznak, akkor azonnal tegyenek feljelentést súlyos és nemzetpusztító ízlésrombolás megalapozott gyanújával. Mert lehetni pudingporból is lehet, de nem érdemes. Még ha olcsóbb, akkor sem. Mert ha így kóstoljuk meg, és nem lesz alkalmunk az igazi kipróbálásához, akkor egy tévhitet viszünk magunkkal a sírba.

Hozzávalók:

egy rúd (lehetőleg bourbon) vanília

250 g cukor

2 liter zsírdús (bio)tej

12 tojás, szétválasztva

egy evőkanál porcukor

egy csipet só

Elkészítés:

1. Mindenekelőtt tehát kell nekünk egy rúd illatfelhőbe burkolózó vanília, amely bőven elég egy liter tejhez, ami azonban korántsem biztos, hogy bőven elég több személyre, hacsak nem aszkétákat hívtunk meg vacsorára. Ha viszont vendégeink szeretnek kéjelegni a földi élvezetekben, akkor rögtön számoljunk két liter zsírdús, azaz legalább 3-3,5%-os tejjel, a vanília pedig ehhez a mennyiséghez is elegendő. De ha két rúddal használunk, akkor a hatás elsöprő lesz, készüljünk rá, hogy ezt felülmúlni már csak marihuánás keksszel lennénk képesek, de ezt érthető okokből nem ajánlom.

2. Két liter tejhez 12 darab tojássárgáját használok, amelyeket a cukorral alaposan kikeverek, egy csipet sót is lehet adni hozzá, de tényleg csak egy csipetnyit. Közben a tej forr, benne a hosszában felvágott vaníliarúddal, amelynek magvait kikapartuk, és szintén a tejhez adtuk.

3. 6-8 tojásfehérjéből egy csapott evőkanálnyi porcukorral  kemény habot verünk (aki sok habbal szereti, használja fel mindet, jó sok lesz belőle), majd két evőkanállal csinosra formázva a habgaluskákat, pár perc alatt kifőzzünk őket a vaníliás tejben.

4. Ha végeztünk velük, akkor a tejet sűrű szitán vagy egy darab muszlin segítségével átszűrjük, de ha valaki szeretni a mákszerű vaníliapöttyöket benne, akkor ki is hagyhatja ezt, csak a vaníliahüvelyt vegye ki.

5. A leszűrt tejet lassan és folyamatos keverés közben hozzácsorgatjuk a cukorral fehérré kevert tojássárgájához, majd az egészet újra a tűzhelyre téve állandó kevergetés mellett még egy-két percig gyöngyöztetjük. Ha túl sűrű, itt lehet hígitani forró tejjel, ha túl híg, akkor lassú tűzön sűríthetjük még.

6. Komoly önmegtartóztásra lesz szükségünk, amíg kihűl, de utána tobzódhatunk. Ha pedig valakiről azt hallották, hogy egy tál madártejért eladta elsőszülötti jogait, hát ne ítéljék el. 

Számos variációval kísérletezhetünk: kevés jó minőségű étcsokoládéval barníthatjuk (a habot még a csoki előtt főzzük ki, szép látvány a hófehér galuska a sötét krémen), narancshéjjal, szegfűszeggel és fahéjjal is ízesíthetjük (lehetőleg nem minddel egyszerre, hogy ne nyomjuk el a vanília nemes ízét). A habot megszórhatjuk pirított mandulával, tehetünk rá karamellizált cukorból készült rácsot, vagy a fordított színhatás kedvéért kakaóporral sötét habgaluskákat kreálhatunk a világos krémre. (la cuisine - a recept Marton Levente Ételmesék c. könyvéből ízelítő)