Manapság az őszi Franciaországban szinte nincs is étterem, ahol ne kínálnának sütőtök krémlevest. A házias ízeket népszerűsítő kis vendéglők és a nagynevű, haute cuisine színeiben tetszelgő puccos éttermek is évről-évre felveszik felülmúlhatatlan élvezetet kínáló ételeik listájára. Bár a franciák nem jeleskednek a leves-evésben, a sütőtök krémlevessel mégis kivételt tesznek. Nem véletlen!

A tabulé a Közel-Kelet salátája. A petrezselyem és bulgur alapú salátát Szíria és Libanon nemzeti ételeként tartják számon. Többféle változata létezik: a libanoniban arányában jóval több a petrezselyem, mint a bulgur, a szíriaiban a bulgur a meghatározó, míg az örmények római salátával és uborkával készítik. Közel-keleti lévén, nem meglepő, hogy a tabulénak kóser változata is létezik, de még Északnyugat-Afrikában és Brazíliában is kedvelt ételnek számít. A magreb országokról azt is mondják, hogy ez az a föld, ahol mindig kuszkuszt esznek. A tabulé Európában Franciaország révén - a magreb kultúra hozományaként kuszkusszal - honosodott meg. A mai napig ő a legnagyobb európai fogyasztója.

Nem nehéz kitalálni, hogy a Nizzai saláta gyökerei Nizzáig érnek. A csupán 200 éves történelemre visszatekintő kulináris specialitás a ma napig az egyik legelterjedtebb előétel Provence vidékén. Nyári, tikkasztó hőségben azonban könnyű főételként, önállóan is jól megállja helyét. Napjainkban talán nincs is olyan ország, ahol ne ismernék, de azt valószínűleg sokan nem tudják, hogy a kezdetek kezdetén a paradicsomról szólt a Nizzai saláta…

A latin nevén Rheum rhabarbarum-ként ismert növény szó szerinti fordításban „barbárok gyökere”. Történelmi források szerint a rebarbara őshazája Tibet környékén található; az ázsiai népek évszázados eledele. Nagy valószínűséggel a vándorló, barbár magyarok is közeli ismeretségben álltak vele.

A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen alapeleme a vöröshagyma. Másként van ez Franciaországban. Ott ha hagyma, akkor leginkább póréhagymára asszociálnak. Merő feltételezés és lehet, hogy csupán csak szavakkal való zsonglőrködés, de még az is megeshet, hogy a póréhagyma (franciául poireau) tiszteletére nevezte el Agathe Christie belga nemzetiségű mesterdetektívjét Hercule Poirot-nak. A dolog pikantériája, hogy a poireau(x) és a Poirot szavakat teljesen azonosan ejtjük: poáró.

A hangzatos nevet viselő francia tejszínes burgonya egyfajta rakott krumpli „à la française”. A híres gratin dauphinois (ejtsd gráten’ dofinoá) egy krumpliból és crème fraîche-ből készített finomság, mely a sütés módjáról és regionális eredetéről kapta nevét. 
A francia gratin csőben sütést jelent, a dauphinois pedig az egykori Dauphiné, délkelet-franciaországi provinciára utal. Dauphiné ma a Lyon-központú Rhône-Alpes régió területéhez tartozik.