A burgonya olyan, akár a keringő, a bécsi waltzer: soha véget nem érően lehet táncolni/főzni, és soha nem ugyanaz, soha nem megunható. Könyveket lehetne írni a krumplireceptekről, és írtak is. A petrezselymes újburgonya, a krumplipüré vagy a sült krumpli levethetetlenül hozzátartozik életünkhöz, s miért is akarnák levetni. A krumpli a bölcsőnk és a sírunk, élünk-halunk érte, hozzánk tartozik, mint az egykori tahiti bennszülöttekhez a fűszoknya, nem adnánk oda semmiért. Krumpli nélkül nem élet az élet, a krumpli társadalomszervező erő és politikafüggetlen, nincs olyan változata, amelyet valaki nem szeretne. Én valamennyit szeretem.

Omelette au fromage (ejtsd: omlett o fromázs) - sajtos omlett

Pot au feu (ejtsd: potofő) - egy fajta húsleves; a benne főtt hússal és zöldséggel

Quiche Lorraine (ejtsd: kiss lorenn) - tojásos, sonkás, szalonnás tejszínes sós lepény

Escargot de Bourgogne (ejtsd: eszkárgo dö burgony) - burgundiai csiga

Raclette (ejtsd: ráklett) - sült sajt

Bouillabaisse (ejtsd: bujabessz) -halleves

Cassoulet (ejtsd: kasszulé) - sólet

Coq au vin (ejtsd: kok o ven) - kakas borban

Confit de canard (ejtsd: konfi dö kánár) - kacsapecsenye

Mousse au chocolat (ejtsd: mussz o sokolá) - csokoládéhab

Crème au caramel (ejtsd: krem o kárámel) - karamellkrém

Tarte Tatin (ejtsd: tárt táten) - „fordított” almatorta

Tarte à l’oignon (ejtsd: tárt á lonyon) - sós hagymalepény

Crème brûlée (ejtsd: krem brülé) - vaníliapuding égetett karamellréteggel

Mindenféle kendőzés nélkül eláruljuk, hogy Marie- Jeanne Bécu, azaz Du Barry asszony kedvence a karfiol volt, maga a grófné pedig XV. Lajos francia király kedvence volt, így lehetséges, hogy e híresen erkölcstelen kapcsolat mellékhatásaként a karfiol sem állt távol őfelségétől. Erre ugyan semmiféle bizonyíték nincs, de a karfiolételek élvezeti értékéből ezen történeti bizonyosság hiánya nem von le semmit. Mint ahogy az uralkodó szenvedélyéből se vontak le hosszú ideig semmit Du Barry komtessz szaporodó szarkalábai és hurkái.

Mindig egy csöppnyi dekadens francia rokokó jut eszembe a krémlevesekről, ahogyan a Madame Pompadour-féle cicomadámák affektáló mozdulattal belemerítik apró ezüstkanalukat a vichyssoise nevű hideg póréhagyma-krémlevesbe, amikor már elpilledtek a sok udvari cselszövéstől, és ráuntak a patyalottiszta erőlevesre, a consomméra.

A cassoulet (ejtsd kásszulé) kedvelt francia babétel, melyből nem hiányozhat a kacsa-, liba-, vagy malachús, a zsír, a szalonna, a sült kolbász, valamint a hagyma, a sárgarépa és a burgonya, de a receptek – ahogy azt már a francia gasztro-patriótáinktól megszokhattuk – régiónkét igencsak változatosak. Az étel az elkészítéséhez használatos mázas cserépedényről, a cassole-ról kapta nevét.

Mesterdetektív legyen a talpán, aki válaszol arra a kérdésre, hogy miért nem ismerik Lyonban a lyoni kacsát?! Aki tudja, bátran írja meg, épülésünkre. A lyoni kacsával eddig csak angolszász területeken találkoztam, nagyon kellemes élmény volt, és valószínűleg az angolszász konyhakisebbségi komplexusok elkendőzésére találták ki a nevét, mert a francia szakirodalomban nem találtam ilyen receptet. Az amerikaiak a gyanúsak, akikre jellemző, hogy saját találmányaikat franciás nevekkel ékesítik fel (french toast, Monte Cristo szendvics – holott sem a bundáskenyér, sem a gazdag melegszendvics nem francia találmány, noha gyökereik oda nyúlnak vissza).