Ha elmerengünk azon, mi köti össze leginkább a francia és a magyar kultúrát, történelmet, és kulináriát, a bor után kétség kívül a liba- és kacsamáj jut eszünkbe először. A megfelelően elkészített liba- és kacsamáj terrine méltán kaphatná a „legek legje” elnevezést; nem véletlenül, tisztel benne mindkét nemzet gasztronómiai különlegességet és kulturális örökséget egyaránt.
Az évzáráshoz nem is lehet jobbat elképzelni, mint egy ínyenc liba- vagy kacsamájpástétomot. A terrine de foie gras (ejtsd terrin dö foá grá) az ünnepi ételek francia klasszikusa, mely kenterbe ver minden karácsonyi pulykakreációt. Aki nem hiszi, járjon utána!
A boeuf bourguignon-ban (ejtsd böf burginyon) Burgundia hamisítatlan ízei köszönnek vissza. A szarvasmarha tenyésztésről és a vörös borokról elhíresült régió emblematikus étele a burgundi marharagu, melyet eredetileg a parasztok ünnepek alkalmával készítettek, majd később vasárnapi főétellé vált. Az étel sikerére a választ egyedi ízeiben kell keresnünk: hihetetlenül illatos és omlós!
Mint sokminden másnak, a püréleveseknek is a franciák a legnagyobb szakértői. A francia borsóleves, a potage Saint-Germain (ejtsd potázs szan zsermen), a Napkirály uralkodása alatt látta meg a napvilágot és mai napig töretlenül nagy köztiszteletnek örvend.
A tarte Bourdaloue (ejtsd tárt burdálu) a körte, a mandulakrém és a kevert tészta irigylésre méltó házasságából született őszi gyermek. A megszokottól eltérően a Bourdaloue torta nem Louis Bourdaloue francia jezsuita papról kapta a nevét, hanem arról a párizsi pékműhelyről, ahol először készítették el az illatos mandulakrémes édességet. A pékség Párizsban, a Bourdaloue utca 7 szám alatt a mai napig üzemel.