A lekvár Európában viszonylag későn, a Keresztes háborúk idején jelent meg. Bár Nagy Sándor hódításai révén hallani lehetett egyfajta nádról, mely mézet ont magából méhek segítsége nélkül, de akkor még olyan ritka és drága volt, hogy szinte nem is használták. Az európaiak eleinte mézzel édesítettek, majd megjelent a nádméz, amit később a répacukor váltott fel. A görögök és a rómaiak ismerték ugyan a mézben konfitált gyümölcsöket, de azok drágaságukat tekintve csak magasabb társadalmi körökben tudtak elterjedni.

Ahogy az a fényes kulináris karriert befutó klasszikusok körében lenni szokott, a crème brulée (ejtsd krem brülé) eredetét illetően is eltérnek a vélemények. Franciák, spanyolok, angolok egyaránt a magukénak tulajdonítják a dicsőséget. A crème brulée (jelentése égetett krém) a karamellizálás nélkül készített, sűrűbb állagú crème catalane, azaz a katalán krém kistestvére.

A tabulé a Közel-Kelet salátája. A petrezselyem és bulgur alapú salátát Szíria és Libanon nemzeti ételeként tartják számon. Többféle változata létezik: a libanoniban arányában jóval több a petrezselyem, mint a bulgur, a szíriaiban a bulgur a meghatározó, míg az örmények római salátával és uborkával készítik. Közel-keleti lévén, nem meglepő, hogy a tabulénak kóser változata is létezik, de még Északnyugat-Afrikában és Brazíliában is kedvelt ételnek számít. A magreb országokról azt is mondják, hogy ez az a föld, ahol mindig kuszkuszt esznek. A tabulé Európában Franciaország révén - a magreb kultúra hozományaként kuszkusszal - honosodott meg. A mai napig ő a legnagyobb európai fogyasztója.

Nem nehéz kitalálni, hogy a Nizzai saláta gyökerei Nizzáig érnek. A csupán 200 éves történelemre visszatekintő kulináris specialitás a ma napig az egyik legelterjedtebb előétel Provence vidékén. Nyári, tikkasztó hőségben azonban könnyű főételként, önállóan is jól megállja helyét. Napjainkban talán nincs is olyan ország, ahol ne ismernék, de azt valószínűleg sokan nem tudják, hogy a kezdetek kezdetén a paradicsomról szólt a Nizzai saláta…

A bavarois (ejtsd bávároá) angol krémből vagy zselatinnal megkötött gyümölcspépből, tejszínhabbal (crème fraîche-sel) vagy tojásfehérjehabbal készülő, hidegen tálalt édesség. Eredetileg önálló édességként tálalták, napjainkban viszont egyre több cukrászsüteményt és tortát készítenek a legváltozatosabban ízesített bajor krémmel. Alapízesítése a vanília, de egyre nagyobb népszerűségnek örvend a csokoládés, kávés, mogyorós, gyümölcsös ízesítés is. Határ a csillagos ég!

A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen alapeleme a vöröshagyma. Másként van ez Franciaországban. Ott ha hagyma, akkor leginkább póréhagymára asszociálnak. Merő feltételezés és lehet, hogy csupán csak szavakkal való zsonglőrködés, de még az is megeshet, hogy a póréhagyma (franciául poireau) tiszteletére nevezte el Agathe Christie belga nemzetiségű mesterdetektívjét Hercule Poirot-nak. A dolog pikantériája, hogy a poireau(x) és a Poirot szavakat teljesen azonosan ejtjük: poáró.