Előfordult már velem, hogy áradoztam a lazacról. Meg is érdemli, mert ez a vörös, sütés-főzés közben babaszobák rózsaszínjére pinkülő tengerlakó a világ egyik legízletesebb halfajtája. Lehet ugyan példálózni azzal, hogy a vadlazac mennyivel finomabb – tényleg finomabb –, de hát nem mindig adódik arra alkalom, hogy az ember a norvég fjordok partján vagy a kiöltöztetett New York-i éttermek asztalánál ilyen csemegéhez jusson. Amúgy annyival nem is jobb, amennyivel drágább, de ha olcsón adnák, a gasztrosznobok meg se vennék.

A tarte Tatin, vagyis a Tatin kisasszonyok tortája, vékony ropogós tésztájú almatorta édes és ragacsos karamellel a tetején.

A torta története a századfordulóig nyúlik vissza. Caroline et Stéphanie Tatin testvérek voltak, együtt vezették Lamotte-Beuvron-ban (Franciaország középső részén, Orléans-tól nem messze található kisváros) a mai napig is működő jónevű fogadójukat. A fáma szerint egy nap az egyik gáláns vendég bőbeszédűségével feltartotta Stéphaniet, aki közben teljesen megfeledkezett a desszertről.

Közismert tavaszi-nyári „gasztro gyógymód” közérzetünk javítására, hogy a nyár illatát nemcsak a nappaliba, de a konyhába is beengedjük. A franciák zöldségraguja, igazi nizzai bohémia, melynek nyár íze és egyben hangulata is van. Kissé polgárpukkasztóan hathat, hogy a nyárnak szerintem íze van, de a ratatouille megkóstolásának pillanatában azonnal megérti az ember, hogy az évszakokat is meg lehet kóstolni. Sőt, meg is kell!

…Ez itt a kérdés! És ha enni, akkor mit inni? Francia berkekben bor és sajt: egymás elválaszthatatlan cimborái. Úgy vélik, a szaglás bevonása nélkül nincs teljes kóstolás, az ízek igazán csak harmóniában bontakoznak ki. Franciaország kulináris titkai kimeríthetetlenek, konyhaművészetének történeti fejlődése egyedülálló.

„Mondd meg, mit eszel, és megmondom, ki vagy!” - hangzik a francia mondás. Minőség a mennyiséggel, ínyencség a mértéktelenséggel szemben. A franciák szerint az ételkészítés a legrégebbi művészet, hiszen Ádám éhesen született…