Nemzete válogatja; nálunk a kelendő portékát veszik, mint cukrot, a franciáknál a kenyérre tartja ugyanezt a mondás. Nem véletlen, hisz’ a jó kenyér aranyat ér. A történelem során volt idő, mikor fizetőeszköznek számított és az adót kenyérben rótták le. Franciaországban egészen az első világháborúig jellemzően otthon sütötték. A francia pékmesterség egyike azon ritkaságoknak, mely nagyrészt máig megmaradt a kisipari módszereknél. Nincs még egy ország, ahol ennyi pékségbe botlik az ember...

A zeller ősidők óta ismert nyomelem-, rost-, és vitaminforrás. K-vitamin tartalma kiemelkedősen magas. Mint a legtöbb gumós növény, a zeller is főként télen kerül az asztalra. Már, amelyik háztartásban oda kerül! Készitettünk egy kis kedvcsináló-étvégygerjesztőt, azok számára, akik még nem vették fel a receptlistájukra.

Kedves LaCuisine olvasók!

Fogadjátok sok szeretettel az első TV-s szereplésünket (14:50 perctől).

A ’far’ (ejtsd fár) Bretagneban őshonos, de ízéből és egyszerűségéből adódó érdemeinek köszönhetően jó ideje a régió határain túl is közismert. Szokás mondani, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Ha a ’far’ beszélni tudna, gyanítom, ő nem osztaná ezt a véleményt, hiszen hivatásos és hobby-gasztrológusok hasában érzi a legjobban magát.

A burgonya olyan, akár a keringő, a bécsi waltzer: soha véget nem érően lehet táncolni/főzni, és soha nem ugyanaz, soha nem megunható. Könyveket lehetne írni a krumplireceptekről, és írtak is. A petrezselymes újburgonya, a krumplipüré vagy a sült krumpli levethetetlenül hozzátartozik életünkhöz, s miért is akarnák levetni. A krumpli a bölcsőnk és a sírunk, élünk-halunk érte, hozzánk tartozik, mint az egykori tahiti bennszülöttekhez a fűszoknya, nem adnánk oda semmiért. Krumpli nélkül nem élet az élet, a krumpli társadalomszervező erő és politikafüggetlen, nincs olyan változata, amelyet valaki nem szeretne. Én valamennyit szeretem.