A világ legbefolyásosabb vezetői híresek arról, hogy nem vetik meg a finom falatokat. Mesterszakácsaiknak köszönhetően egy-egy találkozó alkalmával bőséges és ízekben fenséges ellátásban van részük, azonban mégis mindegyikük számára akad olyan étel, melyet legszívesebben sosem fogyasztanának. Sarkozy a sajtot, Obama a céklát, Hollande az articsókát nem eszi meg, Putyin ételeit pedig minden alkalommal mérgezés okán ételkóstoló ellenőrzi le.

Nem tagadhatjuk, hogy egy fondüvacsora kissé macerás és lassú, viszont igazi társasági élményt jelent, s távolról sem utolsósorban nagyon finom. Lelassulni meg kifejezetten ajánlatos időnként.

A szorbet olyan habkönnyű jeges desszert, mely főként abban különbözik a fagylalttól, hogy nem tartalmaz tejet és tojássárgáját, mely így csökkentett kalóriatartalmat, lazább szerkezetet és szemcsésebb állagot kölcsönöz neki. A fagylaltok őseként is emlegetett friss vagy fagyasztott gyümölcsből készített, jegesen tálalt édesség napjainkban klasszikusan desszertnek számít, de előfordul, hogy frissítőként szolgálják fel két, hosszan elnyúló fogás fogyasztása között. Alkoholos változatát az ízlelőbimbók semlegesítése végett és egyben gyomornyugtatóként fogyasztják.

Lehet Elzászról anélkül mesélni, hogy a szemrevaló tarte flambée-val (ejtsd tárt flambé) kapcsolatos élményeinket elhallgatjuk? A legjobban ennek az ételnek a szellemisége tükrözi a régió igazi valóját: egyszerű, finom és mellőz minden felesleges flancoskodást. A német néven flammekueche-ként ismert tüzön sült lángos megérdemelné, hogy az UNESCO önmagában is a világörökség részévé nyilvánítsa. Nevével ellentétben, szó sincs flambirozásról, a flamme szó a lángok közti sütésről árulkodik.

Vannak az életnek egyszerű nagyszerűségei, ártatlan örömei, fapados gyönyörűségei. Ezek közé tartozik a száraz tészta. Bizony, ez a hétköznapi, minden lepukkant, pókhálós zugbolt polcain megtalálható termék vetekedik az építészet csodáival. Egy kisebbecske, alig romos piramissal kétségtelenül egyenértékű. A pasta frissen elkészítve még csodásabb – ez már maga a Kheopsz piramis, fénykorában –, de az már nem olyan egyszerűen előkapható, így maradunk a száraz tésztánál. A tészta pedig két fő irányvonallal párosítható: a sajtos, illetve a paradicsomos szószokkal. Ezek esetében „a kevesebb több“ mottója a mérvadó, azaz a mártások legyenek minél egyszerűbbek – persze, néha azért jól jönnek a bonyolultabbak is –, de használjuk a lehető legjobb alapanyagokat.