A világ legbefolyásosabb vezetői híresek arról, hogy nem vetik meg a finom falatokat. Mesterszakácsaiknak köszönhetően egy-egy találkozó alkalmával bőséges és ízekben fenséges ellátásban van részük, azonban mégis mindegyikük számára akad olyan étel, melyet legszívesebben sosem fogyasztanának. Sarkozy a sajtot, Obama a céklát, Hollande az articsókát nem eszi meg, Putyin ételeit pedig minden alkalommal mérgezés okán ételkóstoló ellenőrzi le.

A világ legexkluzívabb gasztronómiai egyesületét, a Club des Chefs des Chefs-et (Államvezetők Séfjeinek Klubja) 1977-ben Gilles Braguard alapította azzal a céllal, hogy a kulisszák mögött dolgozó államfők séfjeinek tisztelegjen. Az egyesületi tagságnak rendkívül szigorú szabályai vannak: kizárólag államfők, kormányfők és uralkodók személyes szakácsai kerülnek be ebbe a szűk és zárt körbe. Országonkét egy hely jár, kivéve Kína esetében, akinek két helyet is biztosítanak. A találkozót évenként más és más országban rendezik, mely lehetőséget biztosít arra, hogy a szakácsmesterek mélyrehatóan megismerhessék a fogadó ország konyhakultúráját. Mindemellett természetesen eszmecsere is zajlik az aktuális tendenciákról és a kialakult praktikákról.

A fennállásának 35. évfordulóját ünneplő egyesület legfőbb célja a kulináris hagyományok terjesztése és a nemzeti konyhaművészet megőrzése. Az országok főséfjei igazi kulináris nagykövetei és megőrzői az eredeti nemzeti ízeknek, melyeket szüntelen a modernitás talaján kell újragondolniuk. Ezek az elkötelezett és kiváló szakácsok felelősek az ország legfőbb vezetőinek és családjaiknak egészséges és változatos étrendjéért. Természetesen közvetlen beleszólásuk nincs a világ eseményeinek alakításába, mégis fontos szerep hárul rájuk a nemzetközi diplomáciában. Főzni ártatlan apróságnak tűnhet, ám jelentőségét annál kevésbé szabad alábecsülni, hisz’ nagy döntések gyakran az asztalnál születnek. Amikor a világ legbefolyásosabb vezetői egy asztalhoz ülnek, ezeket a szolgálatkész séfeket terheli a felelősség az asztal, az ételek és a hangulat makulátlanságért. Már a történelem is több ízben igazolta, hogy az asztal körüli jó hangulat elősegíti az eltérő álláspontok közelítését és a későbbi gyümölcsöző együttműködések kialakítását. Talleryrand mondta Napóleonnak, hogy „Adj pár jó szakácsot és kedvező szerződést kínálok cserébe.” Napjainkban a séfek séfjeinek jelmondata, hogy „mégha a politika sokszor meg is osztja az embereket, egy terített asztal mindig összehozza őket.”

Idén nyáron a francia-német kiengesztelődés 50. évfordulója alkalmából Németország és Franciaország közösen adott otthont a rendezvénynek. 1962 júliusában Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer német kancellár a reimsi székesegyházban közösen részt vett egy békemisén, majd pár hónappal később Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság aláírta az Elysée-szerződést, mely több évszázados rivalizálást zárt le, megpecsételte a két nemzet közötti megbékélést és megalapozta a tartós békét Európában.

1963. január 22 – Az Elysée szerződés aláírása

François Hollande és Angela Merkel júliusi reimsi találkozója alkalmával, a neves esemény emlékére, a séfek ugyanazt a fogást készítették el, mint elődeik félszáz évvel korábban: marhafilét szolgáltak fel főételként és málnás macaront desszertként. Utólag persze nehéz eldönteni, melyik kreáció sikerült jobban.

Angela Merkel és François Hollande júliusban Reimsben ünnepelte a megbékélés 50. évfordulóját

 Az idei rendezvény keretein belül a séfcsapat Berlinben állomásozott pár napot, majd Párizs felé vette az irányt.

Párizsban

A berlini házigazda Ulrich Kerz, a német kancellár szakácsa, a párizsi, pedig az immáron 6 elnökváltást megélt és 40 éve az Elysée-palota szolgálatában álló Bernard Vaussion volt.

Bár a főszakácsok igen diszkrétek, nagy vezetők kis szokásai sosem veszhetnek feledésbe. Azt mondják a vezetők ugyanannyira elárulják magukat azzal, amit esznek, mint azzal, amit visszautasítanak. 

Bernard Vaussion francia és Ulrich Kerz német főszakács

A sokat látott francia főszakács, Bernard Vaussion, Georges Pompidou elnöksége óta áll a tűzhelynél, és azóta 5 másik elnök alatt szolgált, így jól ismeri ízlésüket és étkezési szokásaikat. „Chirac szerette a szószos húsokat és a bárányt minden formában: a combot, a bordát és a lapockát. Mitterand imádta a tenger gyümölcseit, a serpenyőben félig párolt libamájat, de készítettem neki lábasban teljesen átsültet is szőlővel” – meséli a főszakács. A mai napig számos legenda kering arról, hogy az egykori szocialista elnök, Francois Mitterrand, mennyire nem vetette meg a luxust, és a gasztronómiai örömöket.

A korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy ezzel ellentétben kínosan ügyelt alakjára. A könnyű, kiegyensúlyozott étrendet szerette, inkább a halat és a baromfit, mint a vörös húst. Vaussion szerint hírével ellentétben egyáltalán nem csipegetett, hanem evett. Diétájának titka, hogy komolyan harcokat vívott csokoládé-szenvedélyével. Meglepő módon anti-alkoholista, sőt, a sajtokat is kiűzte az Elysée-palotából, mondván: megfekszi a gyomrát.

Sarkozy nem különösebben lelkesedik a sajtokért

François Hollandeban és Angela Merkelben azonban közös, hogy mindketten nagy sajtfogyasztók. Kisebb kontraszt, hogy Angela Merkel köztudottan szeret mindenféle zöldséget, míg Hollande ki nem állhatja az articsókát és a káposztát.

Barack Obamaról úgy mesélik, szereti a hasát, pedig a választói sokszor felvetik, hogy túlzottan sovány. Egyébként az amerikai elnök nem titkoltan édesszájú. Felesége, Michelle Obama az egészséges étkezés zászlóvivője, még a Fehér Ház kertjében is veteményest műveltet. Aktívan harcol az elhízás ellen és otthon férjét is reformkonyhán tartja. Obama néha azonban „bűnözik” és betéved egy-egy gyorsétterembe, ahol a sajtburger a nagy kedvence. Obama ki nem állhatja a spárgát és a céklát és sosem tesz majonézt a szendvicsére.

Gilles Bragard, a Klub alapítója épp François Hollande-ot és Obama főszakácsát, Cristeta Comerford-ot mutatja be egymásnak (A hölgy bal oldalán Albert monacói herceg főszakácsa áll)

 A monacói herceg titka, hogy biozöldségeket fogyaszt. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig az étkezést illetően hű maradt a cári hagyományokhoz: arról, hogy a felkínált étel nem tartalmaz mérget előkóstolója révén győződik meg. A nemzetközi konyhában is jártas Gilles Bagard a brit Telegraphnak elmondta, korábban a világ majd minden vezetője alkalmazott előkóstolót, ám ezt a szokást egyedül a Kreml őrizte meg.

Az állami vezetőkkel szemben a konyhában elkövetett remekművek elkészítési ismeretein kívül a séfek abban is lépéselőnyben vannak, mondta az alapító, M. Bragard, hogy: „Elnökök jönnek-mennek, de a séfek mégis maradnak.”

Club des chefs des chefs tagországok:

Ausztria, Csehország, Dánia, Dél-Afrika, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, India, Írország, Izrael, Kanada, Kína, Lengyelország, Mauríciusz, Monaco, Németország, Olaszország, Oroszország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Thaiföld