A latin nevén Rheum rhabarbarum-ként ismert növény szó szerinti fordításban „barbárok gyökere”. Történelmi források szerint a rebarbara őshazája Tibet környékén található; az ázsiai népek évszázados eledele. Nagy valószínűséggel a vándorló, barbár magyarok is közeli ismeretségben álltak vele.

A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen alapeleme a vöröshagyma. Másként van ez Franciaországban. Ott ha hagyma, akkor leginkább póréhagymára asszociálnak. Merő feltételezés és lehet, hogy csupán csak szavakkal való zsonglőrködés, de még az is megeshet, hogy a póréhagyma (franciául poireau) tiszteletére nevezte el Agathe Christie belga nemzetiségű mesterdetektívjét Hercule Poirot-nak. A dolog pikantériája, hogy a poireau(x) és a Poirot szavakat teljesen azonosan ejtjük: poáró.

A hangzatos nevet viselő francia tejszínes burgonya egyfajta rakott krumpli „à la française”. A híres gratin dauphinois (ejtsd gráten’ dofinoá) egy krumpliból és crème fraîche-ből készített finomság, mely a sütés módjáról és regionális eredetéről kapta nevét. 
A francia gratin csőben sütést jelent, a dauphinois pedig az egykori Dauphiné, délkelet-franciaországi provinciára utal. Dauphiné ma a Lyon-központú Rhône-Alpes régió területéhez tartozik. 

A vaj állati eredetű étkezési zsíradék, melyet a tej föléből köpüléssel állítanak elő. Színe a tejadó állat takarmányától függően a fehérestől egészen az aranysárgáig terjed.

A vaj már az ókorban is ismert volt. A görögök és a rómaiak sebösszehúzó orvosságként alkalmazták. Főzésre azonban főként olajat használtak. A vajgyártás nem csak a Földközi-tenger vidékén volt elterjedt, a germánok és a gallok is foglalkoztak vaj előállításával. A középkorban tartósítás céljából a vajat sós víz alá helyezték és kőedényekben tárolták.