A karácsonyi fatörzs története nem a fantázia szülte tündérmese eredménye, mert valóban egy jókora, igazi fatörzs a történet főszereplője. Eredetileg a szóban forgó fatörzset egyáltalán nem az asztalra szánták, sokkal inkább a kandallóba… A tradicionális francia karácsonyi menü meghatározó eleme ez a puha, omlós, krémes, kávés-csokoládés vagy marcipános piskótatekercs, melyet nemzeti hovatartozástól függetlenül téli karácsonyestéken bárki jóízűen elfogyaszthat.

A flan nem más, mint a pudingok királynője. Azért mondom ilyen meggyőződéssel, hogy királynőről és nem királyról van szó, mert még tinédzser koromban franciatanárnőm egy kreált definícióval ütötte el a névelők nemére vonatkozó igen sok hezitálást okozó kérdéseim élét. Azt állította, „minden, ami jó, kellemes, szép vagy finom, az nőnemű.” Két kivételt azért Ő is felfedezett; a bort és a csokoládét. Ezen felismerését cseppet sem áll módomban megcáfolni, de a definíció pontosítása érdekében pár kiegészítést az évek alatt jómagam is tettem. Úgy vélem, a hímnemű flan is egy a kivételek közül, akit mindezek örömére önhatalmúlag királynővé is avanzsáltam.

Mindenkinek megvan a maga rémálma, nekem például az, hogy mogyoróvajas-banánpürés sült szendvicset eszem, aminek még a gondolata is elviselhetetlen számomra, mióta egyszer megkóstoltam, noha nagy kedvencem, Elvis Presley sokszor evett ilyet.

Bele is halt.

A bisztró a francia gasztronómiai élvezetek hétköznapi állomása, így a mindennapi élet fontos része. Általában szerény küllemű nem túl drága helyek, ahol egyszerű, szezonális és házias ételeket lehet fogyasztani még a tőlük keletebbről érkező turisták pánztárcájához is mérten. Nincs étlap, naponta változó menü kapható, melyet rendszerint krétával egy fekete fatáblára írnak fel. Itt csak néhány fajta, de kifejezetten jó minőségű étel kapható. Alapelveik: friss alapanyagok, szezonalitás, zöldfűszerek, egyszerű elkészítési mód, hagyománykövetés. Import termékeket nemigen használnak fel és igazi bisztrókban nem kapunk ázsiai ételeket vagy pizzát.

Nem tagadom, hogy vonzódom a bonyolultabb ételekhez, de most a józan életfelfogású, elfoglalt francia parasztasszonyok kedvencei közül válogattam. A rusztikus francia konyha neozsellér ágához három roppant szimpla sütemény tartozik: a far, a flan és a clafoutis.

Sokan nem is gondolnák, de az igazi omlett elkészítése nem is olyan egyszerű feladat. Sokcsillagos francia, igazi haute cuisine éttermek jól bevált szokása, hogy az újoncoknak mindössze egy felvételi feladatuk van: rántottát készíteni, ahogy azt Escoffier a nagykönyvben megírta. Ez az egyszerű, ám rafinált étel tökéletes vizsgafeladat; több gyenge pontja is van, és nem lehet holmi trükkökkel megtéveszteni. Az egyik hiba, ha túl hirtelen lángon készítik, mert elég pár pillanat, megkeményedik a tojásfehérje és elveszti könnyed, habos jellegét. A másik - bocsánatos - bűn, ha a rántottát hideg tányéron tálalják. Törékeny lelke révén ilyenkor egy szempillantás alatt „ledermed”.