Sokan nem is gondolnák, de az igazi omlett elkészítése nem is olyan egyszerű feladat. Sokcsillagos francia, igazi haute cuisine éttermek jól bevált szokása, hogy az újoncoknak mindössze egy felvételi feladatuk van: rántottát készíteni, ahogy azt Escoffier a nagykönyvben megírta. Ez az egyszerű, ám rafinált étel tökéletes vizsgafeladat; több gyenge pontja is van, és nem lehet holmi trükkökkel megtéveszteni. Az egyik hiba, ha túl hirtelen lángon készítik, mert elég pár pillanat, megkeményedik a tojásfehérje és elveszti könnyed, habos jellegét. A másik - bocsánatos - bűn, ha a rántottát hideg tányéron tálalják. Törékeny lelke révén ilyenkor egy szempillantás alatt „ledermed”.

A tévedések elkerülése végett az Omelette nem egy francia eredetű női név (mint pl. a Paulette, az Anette, vagy a Janette), bár érzékeny lelkülete és kaméleon természete révén ebben a róla írt hőskölteményben akár még női karakter is lehetne. Ki tudja, mit hoz a jövő?! A francia kuliária-patriótákról még azt is joggal feltételezhetjük, hogy egyszer pont erről az étekről neveznek el egy hölgyet. Végülis az Anette kaprot jelent…

Az omlett tudományának első alaptétele, hogy a tojást ne habverővel, hanem villával verjük fel. Ez lehetővé teszi, hogy ne törjük össze a tojásfehérjében lévő fehérjemolekulák fonalszerű elrendeződését. A habos textúra elősegítése érdekében egy kevés vizet vagy tejet keverhetünk a tojásos pempőnkhöz. A sütés szintén figyelemre méltó állomása Omelette kisasszony történetének. Fontos, hogy a felvert tojást egyenletesen beolajozott vagy kivajazott forró serpenyőbe tegyük, majd a lángot valamelyest csökkentsük, úgy, hogy a sütés még kellőképp gyors (néhány perc) legyen. Ha a lepényünk nagyjából átsült, és már csak a felszínen van folyékonyabb rész, egy lapos spatulával könnyedén nyúljunk alá és fordítsuk meg, mint egy palacsintát. Körülbelül kétujjnyi vastagságúnak kell lennie.

Az omelette-ek családjába tartozik az olasz frittata és a spanyol tortilla egyaránt. A szó eredete a XVII. száradra vezethető vissza. Az omelette egy közönséges szóösszetételből; az ősi francia alumelle (ejtsd: álümell; jelentése késpenge – az étel laposságát jelezve) és az oeuf (ejtsd öf, jelentése tojás – az étel legfőbb alkotóelemére utalva) szavak találkozásából született.

A legenda szerint, amikor Napóleon hadseregével átutazóban volt Franciaország déli vidékén, seregével egy Bessières környéki fogadóban szállt meg. Vacsorára omlettet rendelt, ami olyannyira ízlett neki, hogy elrendelte, hogy másnap gyűjtsék össze a falu összes tojását és készítsenek óriás méretű lepényt hűséges katonái számára.

Nem más, mint merő nosztalgia, hogy az omlett ünnepét minden évben Húsvét hétfőn ebben a Toulouse közelében elhelyezkedő kisvárosban rendezik meg. Az óriási tojásos lepényt egy 4 m átmérőjű serpenyőben 15.000 db tojásból és 12 l olajból sütik. A 2 tonnát is nyomó lepényből általában 4.000 embert vendégel meg a város.

Kiadós vacsora-alap, amely a végtelenségig variálható. Kezdjük egy normál méretű adaggal, aztán ha jól begyakoroltuk, már nagyban is űzhetjük az ipart!

Hozzávalók 1 fő részére (Minden adagot külön serpenyőben süssünk!):

3 tojás

1 kiskanál vaj vagy olíva olaj

3 evőkanál víz

1 csészényi reszelt sajt (cheddar vagy ementáli – de minél egzotikusabb ízvilágú sajtot választunk, annál különlegesebb lesz a végeredmény)

2-3 levél friss bazsalikom és (ha nincs, akkor 2-3 csipet szárított)

1-2 csipet snidling (ha nincs, valamilyen hagymaféle)

só, bors

Elkészítés:

1. Egy kisebb edényben villával verjük fel a tojást vízzel, a bazsalikommal, a snidlinggel, a 2-3 csipet sóval és a borssal!

2. Egy kb. 20 cm átmérőjű teflon serpenyőben olvasszuk meg a vajat és öntsük bele a felvert tojásokat!

3. Közepes lángon süssük, nehogy leégjen. Egy lapos spatula segítségével fordítsuk meg, amint lehetséges. Nem kell túl szárazra sütni.

4. Ha tehetjük, tálaljuk langyos tányéron. Az omlett egyik felére szórjuk rá a sajtot, a másik felét pedig hajtsuk rá vissza.

5. A hatás és a látvány érdekében azonnal fogyasszuk!