Közismert tavaszi-nyári „gasztro gyógymód” közérzetünk javítására, hogy a nyár illatát nemcsak a nappaliba, de a konyhába is beengedjük. A franciák zöldségraguja, igazi nizzai bohémia, melynek nyár íze és egyben hangulata is van. Kissé polgárpukkasztóan hathat, hogy a nyárnak szerintem íze van, de a ratatouille megkóstolásának pillanatában azonnal megérti az ember, hogy az évszakokat is meg lehet kóstolni. Sőt, meg is kell!
Mielőtt szánkba vennénk az ételt, vegyük előbb csak magát a szót az ajkainkra! A ratatouille (ejtsd rátátujj) etimológiájának megértéséhez érdemes egy kis francia nyelvleckét venni. Az elnevezés több mint valószínű, hogy a keverni-kavarni francia szavak, azaz a tatouiller (ejtsd tátujjé) és a rabouiller (ejtsd rábujjé) összegyúrt változata. Mindezek mellett a rata (ejtsd rátá) nem túl jó minőségű ragut is jelent, amit a köznyelv a katonai étkeztetés pórias minőségére és gyorsaságára utalva pejoratív jelzőként vezetett be. (Ezt a megközelítést akár ki is kérhetnénk eme remek étek nevében!)
A ratatouille gyökereit természetesen viták övezik. Vannak patrióták, akik úgy tartják, hogy őshonos francia találmánnyal van dolgunk, és vannak azok, akik meg vannak győződve róla, hogy dél-baszkföldi vagy katalán szabadalomsértés történt. Ha francia fenegyerek-ragunk „felmenői” nem is biztosan azonosíthatóak, vigaszdíj legyen, hogy a ratatouille-időszámítás többé-kevésbé meghatározható. Európában nem létezhetett paradicsommal, cukkínivel és padlizsánnal készített étel a XVI. századot megelőzően, hiszen azokat Amerika és India felfedezése után ismerte meg az öreg kontinens lakossága. A ratatouillenak Mediterrán tájakon szinte országonként létezik egy-egy változata. A francia alapszabály szigorú; kizárólag padlizsán, cukkíni, paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma és friss provencei fűszerek kerülhetnek a serpenyőbe.
Érdekesség, hogy ezt a zöldégragut kétféleképpen készítik. Az A-verziót nevezhetjük a pepecselősnek, a B-t pedig a gyakorlatiasnak. Ráérő és mosogatni szerető konyhatündéreknek az A-t javaslom: a zöldségeket külön-külön serpenyőben süssék meg, majd a végén öntsék össze és fűszerezzék. Jómagam maradok a B megoldásnál és a friss zöldségeket - azok szigorú egymásutániságában - együtt párolom össze. Az elért eredmény így se kíván majd szalvétát, hiszen mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk utána.
Velünk ellentétben a franciák leggyakrabban grillezett húsok kíséretében köretként tálalják, de megesik, hogy könnyű nyári vacsoraként egy ropogós baguette társaságában kerül a terítékre. Éttermekben nem gyakran találkozunk vele, bár leleményes gall barátaink ezt is áthidalták; megszületett a tian, a ratatouille sütőben ropogósra sütött testvére.
Ratatouillet készíteni merő élvezet és gyerekjáték is egyben (amennyiben a B-verziót választjuk), bár gyermekeknek azért a szülői felügyelet javasolt, hisz’ a huncut paradicsomok felszeletelése éles kést kíván. Ízletes, könnyű és tartalmas étek a család apraja-nagyja számára. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Hozzávalók:
3 fej vöröshagyma
3-5 cukkini (célszerű több kisebbet venni)
3 padlizsán
3-3 kaliforniai paprika (zöld, piros) – vagy 5-6 TV paprika
7 db paradicsom
Fokhagyma
Friss bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, babérlevél
Olívaolaj
Elkészítés:
1. Szeleteljük fel a hagymát kis kockákra, a cukkínit 1 cm-es karikákra! Pirítsuk meg olívaolajon a hagymát, majd dobjuk a lábasba a felkarikázott cukkínit!
2. 6-8 perces időközökkel dobjuk a lábasba a többi felszeletelt zöldséget szigorúan az alábbi sorrendben: padlizsán, paprika, fokhagyma, paradicsom.
3. Végül adjunk hozzá egy kevés sót és borsot, valamint a friss fűszernövényeket: kakukkfüvet, 1-2 babérlevelet, rozmaringot, bazsalikomot. Közepes lángon főzzük körülbelül 1 óra hosszát, időnként nézzünk rá, kevergessük és kóstolgassuk!
