Mindenkinek megvan a maga rémálma, nekem például az, hogy mogyoróvajas-banánpürés sült szendvicset eszem, aminek még a gondolata is elviselhetetlen számomra, mióta egyszer megkóstoltam, noha nagy kedvencem, Elvis Presley sokszor evett ilyet.
Bele is halt.
Másoknak a csiga a rémálma: egyszerűen képtelen vagyok elképzelni olyan fenyegetést, amelynek hatására anyám hajlandó lenne megkóstolni. Ha az ő konyhájában készítem el a csigaragut, akkor nem elégedett volna meg azzal, hogy kidobja az összes edényt és evőeszközt, amellyel kapcsolatban felmerülhetett a gyanú, hogy érintkezett a teremtményekkel, hanem fertőtlenítés után újrafestette volna a konyhát és a biztonság kedvért talán papot is hív, hogy szenteltvízzel űzze el a fazékban elhalálozott csigák kísértő szellemeit.
A csiga olyan kulturális törésvonal, amelynek egyik oldalán a francián állnak, a másik oldalán az egész világ. A franciák azonban szívesen mennek szembe a világgal, ezt Napóleon óta tudjuk, s ha a harctéren alul is maradnak, a konyhában nemigen. A csiga azonban a francia konyha rajongóinak is meredek, ezt az ártatlan kis csúszómászót – vagy inkább csak csúszót – nem kedveljük, pedig vele szocializálódtunk, hiszen az óvodákban a csiga az egyik kedvenc illusztráció. (la cuisine - a cikk ízelítő Marton Levente Konyhanyelv c. könyvből)
Hozzávalók:
2 kg élő éticsiga
2 hagyma
0,5 kiskanál görögszénamag
0,5 kiskanál pirospaprika
3-5 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
1 dl paradicsompüré
1 csokor petrezselyem
3 dl erős ecet
3 evőkanál só
feketebors, olaj
Elkészítés:
1. Az igazi munka a csiga előkészítése, nem pedig az elkészítése. Először is meg kell fogni a csigákat, ami nem túl nehéz, tekintettel a sebességükre, de nem mindig és mindenhol fordulnak elő, hanem főleg eső után, erősen kertes vidéken. Ha megvannak a levadászott csigák, akkor készítsünk egy istállót nekik: papírdobozba ne tegyük, mert kirágják. Én abba tettem, a fürdőszobában, és amikor egyik éjszaka álmosan beléptem, a villanykapcsoló helyett egy csigát érintettem meg, amitől eztán egyből felébredtem. Egy fadoboz kell, amit át kell lyuggatni, és a tetejére nehezéket kell tenni. Ennek híján egy nagy tésztaszűrőt tegyük egy egdénybe, és fedjük le egy fröccsenésgátlóval – nálam működött.
2. A csigákat 5-6 napig kell előkészíteni. Az első két napban lisztet adunk nekik, hogy szépen kitisztuljanak. Az utolsó 3 napban semmit sem adunk nekik, hogy pláne kitisztuljanak. Egyes javaslatok szerint ez a fázi 5-7 napig is trathat, de tapasztalataim szerint ez jelentősen megnöveli a csigák elhalálozásának mértékét.
3. Az elkészítés napján a csigákat lemossuk, aztán fővő vízbe dobjuk őket egy percre. Ezzel viszonylag gyorsan a mennybe segítjük őket. Ezután egy tűvel kihúzzuk a házukból, a fekete részüket levágjuk, és hideg ecetes-sós vízbe áztatjuk egy fél órára (1 dl ecet–1 evőkanál só). Ettől habzani fognak, és kezdenek megszabadulni a nyálkától. A folyamatot kétszer ismételjük meg, amíg a habzás csillapodik, és víz már nem nyálkás. Vagy csak kicsit.
4. A hagymát a pirítsuk meg egy edényben – lehetőleg kuktában –, a végén egy percig pirítsuk vele a görögszénamagot és az összezúzott fokhagymát, adjuk hozzá a pirospaprikát, keverjük el, következik a paradicsompüré, aztán a csigák és a bor. Sóval óvatosan bánjunk, inkább a végén sózzuk, ha kell.
5. Fedjük le és főzzük 3-4 órán át, de a kuktában is kell neki kb. 2 óra. Mikor már puha, keverjük hozzá a felaprított petrezselymet. Friss fehér kenyérrel tálaljuk.
A görögszénamag nagyon illik a csiga legelőízéhez: úgy fűízű, ahogy az osztriga tengerízű. Friss fehér kenyérrel együk, és a felhasznált fehérborral öbögessük le, és örüljünk, hogy ledöntöttünk egy társadalmi gátlást.