home
asdsa
támogatóink

Epres-rebarbarás vitaminbomba

2013. 06. 04.

tabla_Clafoutis.jpglacuisine_EpresClafoutis-2.jpg

A latin nevén Rheum rhabarbarum-ként ismert növény szó szerinti fordításban „barbárok gyökere”. Történelmi források szerint a rebarbara őshazája Tibet környékén található; az ázsiai népek évszázados eledele. Nagy valószínűséggel a vándorló, barbár magyarok is közeli ismeretségben álltak vele.

A rebarbara hivatalosan nem gyümölcs, hanem zöldség, mely valóságos tavaszi ajándék, mivel legfőképp azokat a vitaminokat tartalmazza, melyekre a hosszú téli időszak után a legnagyobb szükségünk lehet.

A keleti orvoslás előtt közel ötezer éve ismertek a rebarbara (Rheum) gyógyító hatásai. Európa azonban csak később, a XVII. században, ismerkedett meg vele. Elsőként az angolok fogyasztották, majd később a holland és német konyhákban is megjelent. Közel 50 változata ismeretes, de igazán jó íze, csak néhánynak van. Nem véletlen, hogy a cukor megjelenése után vált igazán népszerűvé, hisz édesítés nélkül eléggé savanykás. Kedvelt csemege az édes-savanyú ízeket kedvelők körében.

Nagy mennyiségben tartalmaz B1-, B2-, B6-, A- és C-vitaminokat, illetve olyan ásványi anyagokat, mint a kalcium, kálium, foszfor, magnézium, szelén, niacin vagy a vas. Béta karotin tartalma a sárgarépáénál hatszor magasabb. A karotinoidok az A-vitamin elővitaminjai, melyek a szervezetben keletkező és oda kívülről bejutó rákkeltő kémiai anyagok ártalmatlanításában játszanak elengedhetetlenül fontos szerepet.

A rebarbara kiváló vér- és vesetisztító és kedvezően befolyásolja az emésztőrendszer működését. Vérzéscsillapító, vizelethajtó, salaktalanító, étvágyjavító, emésztést segítő, valamint antibakteriális hatása említésre méltó. Enyhíti az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladásos folyamatait, ezért aranyérre és egyes bélbántalmakra is kifejezetten jól alkalmazható. Kis mennyiségben csillapítja a hasmenést, nagy mennyiségben viszont vigyázni kell vele; kifejezetten hashajtó hatású. Fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert irritációt és görcsöket okozhat. Várandós anyukáknak és kisgyermekeknek fogyasztása éppen ezért nem is igazán javasolt.

A rebarbaráról fontos tudni, hogy héját nem lehet fogyasztani, meg kell hámozni. Megtévesztő, de a világos pirosas növény íze jobb, mint a vörösebbé, mivel az kevesebb oxálsavat tartalmaz. Vásárláskor érdemes figyelni arra, hogy rebarbaránk friss legyen. Akkor az igazi, ha megtörésekor pattan, és a nedvesség gyöngyözik benne.

Kezdetben dísznövénynek tartották a bokrot formáló növényt. Érdemes nekünk is elgondolkodni azon, hogy kertünk dísze legyen, mert vajmi kevés munkával igénytelen, de annál inkább hasznos zöldségnövény a jutalmunk.

A calfoutisról részletesen Marton Levente cikkében itt olvashatsz!

lacuisine_EpresClafoutis-3.jpg

Hozzávalók:

3 tojás

100 g liszt

70 g cukor

1,5 dl tej

2 dl főzőtejszín

20 g vaj

200 g eper

1 szál rebarbara

1 vaníliarúd

lacuisine_EpresClafoutis-1.jpg

Elkészítés:

1. A sütőt melegítsük elő 200 fokra.

2. Hámozzuk meg a rebarbarát és tisztítsuk meg az epreket.

3. A rebarbarát szeleteljük fél cm-es cikkekre, az epreket felezzük meg.

4. A tejszínt és a tejet melegítsük fel egy lábosba és kaparjuk bele a vaníliarúd belsejét. Hagyjuk kihűlni.

5. Habverővel keverjük össze a tojást, a cukrot, az olvadt vajat, a lisztet, a sót, a fahéjat a vaníliás tejszínnel.

6. Egy kivajazott sütőformába helyezzük bele a gyümölcsöket és öntsük rá a tésztát.

7. 180 fokon addig süssük, amíg aranybarana kezd lenni a teteje (körülbelül 40 perc). Hidegen vagy langyosan tálaljuk.

Szólj hozzá!

Címkék: zöldségek gyümölcsök desszertek tejtermékek aquitania limousin auvergne

A bejegyzés trackback címe:

https://lacuisine.blog.hu/api/trackback/id/tr905343602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.