A tartiflette (ejtsd tártiflett) egyfajta rusztikus, hegyvidéki rakott krumpli, mely kizárólag reblochon (ejtsd röbloson) sajttal készül. Az eredetvédett reblochon sajt és a tartiflette elválaszthatatlan egymástól, mondhatni egyik sem létezik a másik nélkül. Csupán harmincéves múltra tekint vissza, mégis Szavoja (Savoie) vidékének emblematikus „klasszikusa”. Minden rosszindulatú vádaskodás nélkül mondhatjuk, hogy a Tartiflette egy jól bevált marketingfogás, melyet a ’80-as években a Reblochon Készítők Szakmai Szervezete a sajt fogyasztásának fellendítése céljából vezetett be a gasztronómia piacára. Az étel így sem veszít semmit dicsőségéből…

Semmi kétség nem fér hozzá; beköszöntött a nyár és egy ideig a nyakunkon is marad, úgyhogy jobb elővenni a túlélőfelszerelést és kibabrálni vele…

A galette de sarrasin (ejtsd gálett dö száráze’n) a gallok és bretonok egyik legrégebbi eledele; forró vaslapon sütött hajdinapalacsinta, amit sós töltelékkel főételként fogyasztanak. A legtradicionálisabb változata reszelt ementálit, sonkaszeleteket és tükörtojást rejt. Bretagne vidékén a galette szóval érdemes óvatosan bánni, mert használta nem következetes: nyugaton vastag édes süteménytésztát vagy vajas kekszet jelent, a gallok vidékén, Ézsak-Bretagneban, pedig kizárólag sós, hajdinalisztből készült palacsintát takar.

Enyhe túlzással manapság úton-útfélen édesköménybe lehet botlani. Mintha valamiféle invázió lenne. De mivel az átlagembert átlagos hétköznapjain töménytelen mennyiségű impulzus éri, egy középszerű napon nem vágyik még több kihívásra, ezért bevásárláskor érdektelenül továbbsétál az „izé”-nek nevezett furaság mellett. Pedig ez az „izé” megér egy kísérletet! Az édeskömény karaktere különleges ízvilágában rejlik. Nemes aromája, fűszeresen édeskés, ánizsra emlékeztető íze az ínyencek számára felér egy mediterrán utazással, ami pont egy középszerű hétköznapon kell a leginkább.

A munkaszüneti napok nem csak láblógatásra, konyhatündérkedésre is remek alkalmat biztosítanak. Meg kell ragadni az alkalmat, hisz’ hétköznapokon keveseknek adatik meg a villásreggeli élménye. A helyzeti előny adott, mert egy kiadós lustálkodás után minden máshogy fest. De ha a felszolgált ételnek jól csengő, francia neve van, szemet gyönyörködtető a tálalás, és nem utolsósorban finom is, kétség nem fér hozzá, a siker garantált. Ha pedig ágyba visszük a nagyérdeműnek a kávés reggelit, minden bizonnyal lábaink előtt fog heverni. Egy rövid időre legalábbis biztosan... 

A tarte Bourdaloue (ejtsd tárt burdálu) a körte, a mandulakrém és a kevert tészta irigylésre méltó házasságából született őszi gyermek. A megszokottól eltérően a Bourdaloue torta nem Louis Bourdaloue francia jezsuita papról kapta a nevét, hanem arról a párizsi pékműhelyről, ahol először készítették el az illatos mandulakrémes édességet. A pékség Párizsban, a Bourdaloue utca 7 szám alatt a mai napig üzemel.