A ’to crumble’ annyit jelent, mint morzsolni. A hagyományosan gyümölccsel készülő brit specialitás francia barátaink igencsak nagy kedvence. Bár a történelemkönyvekből úgy sejlik, angolok és franciák évszázadokon át perlekedtek, íme a bizonyítéka annak, hogy a két nemzet békés korszakai kulináris gyümölcsöket is hoztak. Az én okfejtésem szerint a francia kultúrába oltott, belga alapanyagot sem nélkülöző, angol származású crumble olyannyira finom, hogyha két, egymással hadban álló nemzet vezetői egy crumble-reggelit elköltenének egymás társaságában, garantáltan letennék a fegyvert.

Mesterdetektív legyen a talpán, aki válaszol arra a kérdésre, hogy miért nem ismerik Lyonban a lyoni kacsát?! Aki tudja, bátran írja meg, épülésünkre. A lyoni kacsával eddig csak angolszász területeken találkoztam, nagyon kellemes élmény volt, és valószínűleg az angolszász konyhakisebbségi komplexusok elkendőzésére találták ki a nevét, mert a francia szakirodalomban nem találtam ilyen receptet. Az amerikaiak a gyanúsak, akikre jellemző, hogy saját találmányaikat franciás nevekkel ékesítik fel (french toast, Monte Cristo szendvics – holott sem a bundáskenyér, sem a gazdag melegszendvics nem francia találmány, noha gyökereik oda nyúlnak vissza).