Semmi kétség nem fér hozzá; beköszöntött a nyár és egy ideig a nyakunkon is marad, úgyhogy jobb elővenni a túlélőfelszerelést és kibabrálni vele…

A clafoutis (ejtsd klafuti) fekete köntösben ugyanolyan lenyűgöző, mint ”à la nature”. Kakaós változata olyan, mintha hófehér clafoutis-nk negró változatát látnánk életre kelni. Igazi tömör gyönyör ez a kaméleon-gyümölcstorta.

Ha eddig kizárólag az 1944-es normandiai partraszállás miatt csengett ismerősen az észak-nyugati francia régió neve, egy harapás a normandiai almatortából garantáltan nagyot fordít majd ezen. A tarte normande (ejtsd tárt normand) a tortaformában megtestesült normandiai identitás. A tarte Tatin-nel (fordított almatorta) fej-fej mellett vannak a leghíresebb francia klasszikus almatorta megnevezéséért folytatott versenyben.

A munkaszüneti napok nem csak láblógatásra, konyhatündérkedésre is remek alkalmat biztosítanak. Meg kell ragadni az alkalmat, hisz’ hétköznapokon keveseknek adatik meg a villásreggeli élménye. A helyzeti előny adott, mert egy kiadós lustálkodás után minden máshogy fest. De ha a felszolgált ételnek jól csengő, francia neve van, szemet gyönyörködtető a tálalás, és nem utolsósorban finom is, kétség nem fér hozzá, a siker garantált. Ha pedig ágyba visszük a nagyérdeműnek a kávés reggelit, minden bizonnyal lábaink előtt fog heverni. Egy rövid időre legalábbis biztosan... 

Itt az ideje búcsút inteni a forró nyárnak és egy kis körtés finomsággal ünnepelni az ősz magával ragadó színeit és ízeit! Szép Heléna körtéje a francia klasszikusok klasszikusa. Már első kóstolásra rabul ejt, és aki kóstolta, abban észrevétlenül kialakul az addig nem élő, közvetlen asszociáció szép Heléna és a Vilmos körte között.

A lekvár Európában viszonylag későn, a Keresztes háborúk idején jelent meg. Bár Nagy Sándor hódításai révén hallani lehetett egyfajta nádról, mely mézet ont magából méhek segítsége nélkül, de akkor még olyan ritka és drága volt, hogy szinte nem is használták. Az európaiak eleinte mézzel édesítettek, majd megjelent a nádméz, amit később a répacukor váltott fel. A görögök és a rómaiak ismerték ugyan a mézben konfitált gyümölcsöket, de azok drágaságukat tekintve csak magasabb társadalmi körökben tudtak elterjedni.