A munkaszüneti napok nem csak láblógatásra, konyhatündérkedésre is remek alkalmat biztosítanak. Meg kell ragadni az alkalmat, hisz’ hétköznapokon keveseknek adatik meg a villásreggeli élménye. A helyzeti előny adott, mert egy kiadós lustálkodás után minden máshogy fest. De ha a felszolgált ételnek jól csengő, francia neve van, szemet gyönyörködtető a tálalás, és nem utolsósorban finom is, kétség nem fér hozzá, a siker garantált. Ha pedig ágyba visszük a nagyérdeműnek a kávés reggelit, minden bizonnyal lábaink előtt fog heverni. Egy rövid időre legalábbis biztosan... 

A francia pain perdu (ejtsd pen perdü) alapjaiban egyáltalán nem ismeretlen nálunk. Kizárólag a francia hagyomány, stílus és virtus az, ami másságot kölcsönöz becses személyének. A pain perdu a magyar bundáskenyér fitt és édes kivitelben.

Köztudott, hogy francia körökben a sós reggeli - túlzás nélkül - szentségtörésnek számít. Ezt legjobban az az arckifejezés igazolja, amit akkor láthatunk rajtuk, ha azt mondjuk, reggel mi szalámis kenyeret is képesek vagyunk enni. Szumma szummárum a franciáknál a napindító étkezés kizárólag az édes íz spektrumában mozog (croissant, lekváros kenyér, joghurt, müzli, stb.), ezt cáfolni nem lehet!

Francia barátaink a megszikkadt kenyeret tojásos-tejes keverékbe mártják, majd vajon kisütik. A tejet cukorral és fahéjjal édesítik-ízesítik, „köretként” pedig leggyakrabban vajon grillezett gyümölcsöket tálalnak.

A ’pain perdu’ szó szerint elveszett vagy elpocsékolt kenyeret jelent. Mióta világ a világ, vallásos körökben az étel kidobása elfogadhatatlannak számít. A kenyér tejbe mártása egészen a Középkorig visszanyúlik, a tojással tökéletesített változat pedig az 1800-as évekre tekint vissza. Időről-időre a háziasszonyok azon ügyeskednek, hogy a konyhában semmi ne menjen kárba; az utolsó alapanyag is felhasználásra kerüljön. A pain perdu is a száraz kenyér felhasználásának kreatív végterméke.

A pain peru-t az angolszász kultúra french toast-ként ismeri. A francia jelző talán onnan ered, hogy a franciák kenyere, mint a baguette vagy a brioche (kalácsszerű péksütemény, briós), rendkívül hamar elveszíti frissességét, így élvezeti értékét is egyben. Ezeket a pékárukat másnaposan nem is igazán preferálják.

Mivel a világ szinte minden táján közismert, ezer és egy neve létezik: Észak-Franciaországban piszkos kenyér (pain crotté), Kanadában aranyozott kenyér (pain doré), Svájcban aranyozott kenyérhéj (croûte dorée), Németországban szegény lovag (Armer Ritter) névre hallgat. Utóbbi jól tükrözi egyszerűségét és olcsóságát. Régen ugyan a szegények kedvence volt, mára már nem számít társadalmi rang és pénztárca, a gasztronómiai élmény mindent überel. A pain perdu nem is olyan „elveszett”, Franciaországban a legnevesebb éttermek is felkarolják. Adjuk meg a módját otthon is!

Hozzávalók 1 db francia baguette-hez:

1 baguette

2,5 dl tej

2 tojás

1 teáskanál barna cukor

1 tasak vaníliás cukor

fahéj

30 g vaj a kenyér kisütéséhez

10 g vaj a gyümölcsök grillezéséhez

gyümölcs (körte, szőlő, füge, stb)

méz

Elkészítés:

1. A gyümölcsöket megmossuk, félbe vágjuk, és ha szükséges, kimagozzuk. Egy serpenyőben, kevés vajon, közepes lángon aranybarnára pirítjuk.

2. A kenyeret felszeleteljük.

3. Egy mélytányérban villával felverjük a tojást és hozzáöntjük a tejet. Elkeverjük benne a barna cukrot, a vaníliás cukrot és egy késhegynyi fahéjat.

4. A vajat megolvasztjuk egy serpenyőben, majd a tojásos tejbe mártott kenyereket közepesen erős lángon kisütjük benne.

5. Tányérra helyezzük (ha szükséges, szalvétán lecsepegtetjük), majd ízlés szerint kevés fahéjas porcukrot szitálunk rá.

6. A kenyereket a grillezett gyümölcsökkel tálaljuk és kevés mézzel dekoráljuk.